Sikerek

Az élet ide - oda sodort a világban, rengeteg csalódást gyűjtöttem be. Házasságom válással végződött, mikor kiderült, hogy megcsal, amit kitartóan tagadott, de én a saját szememnek jobban hittem. Szerencsére ilyen kapcsolatba nem született gyerekünk. Később jöttem rá, miért volt számára előnyös a házasságunk. Nehezen tudtam tőle megszabadulni, javaslom, mindenki kétszer gondolja át, mielőtt kimondja az igent. Megaláztatások sorozatát kellett megélnem, az ügyvédje ártatlan báránynak állította be, a közös lakásunkból egy bőrönddel lettem kitéve. A lakást én rendeztem be, vettem bele gépeket, otthonosan kialakítottam, dolgoztam azért, hogy szép környezetben éljünk együtt. Amit akkor átéltem, nem kívánom senkinek. A válás után hívogatott, ígérgetett, újra akarta kezdeni, egyszer elgyengültem, és bele mentem egy találkozóba, a térdem remegett, mert szerettem még őt. Jó lett volna valaki mellett megállapodni, családban élni. Kezdtem kiheverni a válást, de annyira kitartóan hívott, hogy végül elgyengültem. A találkozó minden képzeletemet felülmúlta. Ápolatlanul jelent meg, elmondása szerint miattam nem alszik hetek óta. Bűzlött a mosdatlanságtól, és az alkoholtól. Olyan oldalát láttam meg, amit eddig nem ismertem. Megsajnáltam, és a közös otthonunkban kötöttem ki, ami már az övé volt. Hatalmasat szeretkeztünk, reggel kiegyensúlyozottan, boldogan ébredtem a karjaiban, persze kérésemre mielőtt egymáshoz bújtunk megmosakodott. A reggeli kávét szürcsöltem, ő elment zuhanyozni, amikor én kaptam a hideg zuhanyt a nyakamba. A telefonja a konyha asztalon volt, és viberen jött egy üzenete. A becenév, ami el volt mentve az illető lányhoz, már az is kiverte a biztosítékot, de amit az a lány írt, mindent lenullázott bennem, ami előtte történt köztem és a volt férjem között. Kiderült, hogy azzal a lánnyal töltötte az előző napokat, végig éjszakáztak, ezért nézett ki olyan leharcoltan. A lány ígéreteket emlegetett fel, utazást, és utalt össze költözésre is, azzal az indokkal, milyen jól érezte magát a volt férjem lakásában, és el tudná képzelni, hogy ott éljenek. A mi ágyunkba vitte a lányt?! Lehet, le se cserélte az ágyneműt, amiben én is voltam?! Ezer meg ezer kérdés tódult az agyamba, szó szerint fulladoztam, elfogyott a levegőm. Szinte ahogy voltam mosdatlanul felkaptam az utcai ruhámat, és köszönés nélkül, mivel hang sem jött ki a torkomon becsaptam magam után a lakás ajtaját. Azt éreztem, megőrülök! A barátnőmhöz mentem, aki szerencsémre otthon volt. Nyugtatgatott, majd óráknak tűnő idő múlva tudtam elmesélni a történteket. Annyira gyenge voltam, visszagondolva, fogalmam sincs, hogy jutottam el egyik lakásból a másikba. Mikor annyira magamhoz tértem,  azt mondta a barátnőm, hogy ne keseredjek el, de azt látja, egyedül nem tudom lezárni a volt férjemmel a kapcsolatot, így ajánlotta nekem Tóth Kornéliát. Egy újság cikket olvasott, ahol a társkeresésről és a tanácsadásról nyilatkozott Kornélia. Annyira ideges voltam, hogy azonnal felhívtam. Szerencsémre egy átvirrasztott éjszaka után már másnap fogadott Kornélia. Hangja, szavai nagyon megnyugtatóan hatottak rám. Már az első terápia alatt éreztem, mérföldekre kerültem a szánalmas kis életemtől. 2 órából 3 lett, akkor kerültem abba a lelki állapotba, hogy pár napig elengedje a kezem, és ne essek vissza az ex férjem hálójába. Közben ő persze írt, hívogatott. Kornélia olyan változást hozott az életembe, akkor fordulatot vettem, amire soha nem hittem, hogy képes leszek. Nem támaszt keresek a férfiben, hanem a társamat. Megtanultam önállóan élni, eleinte szenvedés volt, főleg hogy az ex férjem tudta, hogyan tud engem manipulálni. Mikor ezt a terápiák alatt elhangzottak által felismertem, megtanultam kezelni. Az ex férjem szépen elmaradt, maikor belátta, nincs bábu, akit rángathat, akit kihasználhat. Olyan nyomástól szabadultam meg, amit évek óta cipeltem. Kitisztult a fejem, a gondolataim, a látásom, és kinyílt a világ. Kornélia felajánlotta a társkereső tagságot, ha biztonságban szeretnék társat találni. Éltem a lehetőséggel, és készen vagyok egy új kapcsolatra. A többi olyan, mint egy leányálom. Olyan férfit hozott nekem az élet, a sors, az iroda, akiről azt hittem nem létezik. A szerelem lángol immár 1 éve, ezért volt aktualitása ennek a levélnek. Házasodni nem szeretnék, de a közös életünk maga a földi csoda.

Nagyon köszönöm, hogy talpra állhattam általad, és hogy megtaláltad nekem az igazi társam az életben.   

P. Emese  ( 34 éves )    

Boldognak hitt párkapcsolatban éltem, egészen addig, amíg nem hallottam egy fesztiválon Kornélia előadását. Ott világosodtam meg. A kapcsolatom egymás elviselése, és a megszokás volt a jellemző. Kornéliával szerettem volna kettesben beszélgetni arról, hogy lehet és érdemes a továbbiakban, ebben a kapcsolatban maradnom? Az előadáson olyan szépen beszélt, és annyi szeretet áramlott tőle, ahogy felidézett harmonikus kapcsolatokat, a saját életéről is mesélt, és érződött, a szerelem megjelenítődött, és megélt volt, nem mint a mi esetünkben, egy kiszáradt kóró lett a kezdeti lángolásból. Hibás voltam, mert kapaszkodtam a kezdeti gyönyörökbe, a kezdeti csodába, amiket együtt megéltünk. Aztán összeköltözés után mind ketten csak a munkánkra fordítottuk a figyelmünket, egymásra nem. Én mélyen ezoterikus életet kezdtem élni, Kornélia rávilágított, ez a lelki életem hiánya miatt történt, amit nem kaptam meg a páromtól. Így pótoltam azt, ami ott üresség volt. Rendezvényekre, programokra jártam el, otthon mantráztam, és kívántam magamnak a boldogságot. Amit másokkal osztottam meg, vagy elfojtottam magamban, azt Kornélia rávilágított, a társammal kellett volna megbeszélnem. Az ezotéria jó irányt adott Kornélia szerint, mert bizonyos szinten kiegyensúlyozott, és így felismertem a problémát, de nem tudtam akkor még megfogalmazni, bátorságom sem volt a társam elé állni, féltem a következményektől, féltem a változástól. Egy férfi még kevésbé kezdeményez mély beszélgetést, így Kornéliával azt beszéltük meg, mikor már volt annyi belső erőm, hogy felkészüljek a jövőmre, arra a jövőre, amiben bármi történhet velem. Bármi: folytatódik a kapcsolatom: szorosabban, érzelem gazdagabban, vagy a rosszabbik esetben vége lesz, és egyedül maradok. A terápiák nagyon sokat adtak, hálás vagyok, erőt és tiszta szemléletet kaptam. A társamat egy hétvégi napon kértem, beszéljük meg a közöttünk levő kapcsolódást, én merre szeretném folytatni, és ő ebben a társam szeretne e lenni. Természetesen nagyon meglepődött, mivel évek óta az elhidegültség volt ránk jellemző. Először nem vette komolyan, aztán mikor gyakorlati példákat hoztam fel, és a lelkemet is feltártam, mit érzek, ill. mit érezhetnék, s biztosítottam, szeretem őt, de kérdés, elég e ez a szeretet, vagy újra tudjuk egymásnak adni a szerelmet, akkor folytassuk. A szemében könny csillant meg, a levegő megakadt bennem, mire azt mondta, szeret, csak ennyi idő után nehezen tudja kimutatni. A terápián elhangzott kapcsolatépítésbe kezdtünk, azóta pár hónap telt el, a folyamat tart, virágzik, ennek hatására szorosabb a kapcsolatunk, mint valaha.

Nagyon örülök, hogy ott voltam a Fesztiválon Kornélia előadásán, és hogy ennek hatására most nem máshol, hanem a társammal élem meg a teljességet.      

J. Gitta    

A volt páromat a munkahelyen ismertem meg. Feltűnő, csinos lány volt, sokan csapták körülötte a szelet. Örültem, hogy én nyertem el a kegyeit, lehet, a sok éves tapasztalatommal értem célba, javamra 10 év van köztünk. Eleinte titkoltuk a kapcsolatunkat, aztán lebuktunk. Szikrázott köztünk a levegő. Pár hónap múlva elvittem nyaralni, és ott megkértem a kezét. Nagy esküvőt terveztünk, család, barátok, és a kollégákat sem lehetett kihagyni. Álomesküvő volt a miénk. Szeretem volna, ha gyarapszik a család, de ő nem akart gyereket. Nem bolygattam ezt a kérdést, biztosan féltette az alakját. Volt rajta mit félteni, akárhol voltunk megfordultak utána, olyan kisugárzása volt, olyan megjelenése, és úgy tudott öltözködni, hogy őt hosszan meg kellett nézni. A barátaim kérdezték is tőlem, nem vagyok féltékeny a feleségemre? Bíztam benne, ő volt a mindenem. Előtte nem akartam nősülni, eszemben sem volt elvenni a korábbi barátnőimet. Vele akkora volt az összhang, ő volt a másik felem. Sajnos mindez megváltozott, amikor egy közösségi oldalt nyitva felejtett a számítógépen, és majdnem infarktust kaptam, amikor megláttam, hogy az egyik fiatal kollégával levelezik megismerkedésünket követő 2-3 hónap óta, nem fért az eszembe, hogy lehet, hogy végig hetyegett mással, megcsalt, miközben a menyasszonyom volt, majd a feleségem, akivel őrült szerelemben éltünk? Ő nem is szeretett? annyira kifordultam magamból, hogy a kollégák unszolására felkerestem Tóth Kornéliát, akivel hónapokig lelkiztünk, aki kivezetett a sötét jövőből, és megmutatta a fényt. A nejem hűtlenség miatt beadtam a válókeresetet. Próbált a volt nejem békülni, Kornélia tartotta bennem a lelket, hogy ne essek vissza. Nehezen hevertem ki a csalódást, Kornéliától olyan lelki támaszra találtam, aki erősítette bennem a hitet, aki az önvádamból kirángatott, és újra teljes értékűnek éreztem magam. A fájdalom örökké elkísér, de nem emésztem magam a múlton. Nem jó nőt választottam. Gondolhattam volna, egy feltűnően csinos nő másnak is vonzó, az én 10 évem rontott a kapcsolatunkon. Ezelőtt nem éltem együtt évekig egy nővel, hirtelen rám szakadt magányomban Kornélia volt a támaszom. Kornélia javaslatára olyan témájú könyveket olvastam, amik az életemben új irányt mutattak, és egyedül jártam a várost, új helyeket fedeztem fel. Most ébredtem rá, milyen sok lehetőséget rejt Budapest. Kornélia szerint és én is egyetértettem azzal, hogy készen állok az új kapcsolatra. Néhány lánnyal találkoztam, a negyedik hölgy volt az, akivel felcsillant köztünk a szikra. Adtam neki még esélyt. Az elsőt követő találkozások még fesztelenebbe sikerültek. Számomra nagy biztonságot jelentett, hogy Kornélia ajánlotta a hölgyet, itt nem érhet hasonló csalódás, mint korábban. A hölggyel azóta egy párt alkotunk. Bízom benne, az elmúlt több mint 2 évben csak erősödött a kapcsolatunk.

Kornéliának köszönhetem, hogy visszanyertem önmagamat, és hogy életem párját megleltem.

Péter 47 éves

Drága Kornélia

Kértél tőlem egy beszámolót. Nehéz visszagondolom, azóta olyan hihetetlennek tűnik az egész.  Ha nem velem történik meg, el sem hiszem, hogy ez valóban maga az élet.

Lássuk, hogy is kezdődött az én ámokfutásom. A szerelem vak! Én is vak voltam, fülig szerelmes. Egyetemi szerelem volt a miénk. 22 évesen hozzámentem feleségül, semmink nem volt, a szüleimnél laktunk. Imádtam a kis szobánkba elvonulni a szerelmemmel, és azt tervezgetni milyen lesz a jövőnk. Dolgoztunk látástól vakulásig. Én jobb szakmát választottam, könnyen feljutottam a ranglétrán. Kitartóan készültem fel esténként a következő napra, szem előtt tartva, hogy legyen egy szép saját otthonunk. Teherbe estem, a babát megtartottuk, és hitellel kiegészülve vettünk egy kis lakást. Nyögtük a hitelt, és a baba költségeit. Imádtuk az új saját otthonunkat, ahol hárman laktunk. A kislányunk az apjára ütött, a szerelem még inkább úrrá lett rajtam. A kislányom 2 éves volt, amikor újra terhes lettem. Otthonról dolgoztam, mivel veszélyeztetett lettem. A férjem helyettem ment el bevásárolni, vitte a lányunkat a játszótérre, mindent ő intézett. Én a hivatali papírok fölött görnyedtem hétfőtől vasárnapig, és adtam a pénzt gyerekruhára, a háztartásra, az élelemre, a rezsire, mindenre. Hálát adtam a sorsomnak, hogy van családom, hamarosan két gyermekem, imádnivaló férjem, saját lakásunk, és egy munkahelyem, ahol jól megfizetnek, amiből a családomat fenn tudom tartani. A kicsi megszületése után kinőttük a lakást, egy nagyobb lakást kerestünk. A férjem ötlete volt, hogy jobb lesz a gyerekeknek, ha családi házba mennénk, ahol a kertben tudnak játszani. A hitelt még nyögtük. A lakásunkat rosszul tudtuk eladni, nagyobb hitelt kellett felvennem. A munkahelyemen álltam a sarat, közben a férjem otthon volt a kicsikkel. Éreztem az irodában, hogy a hátam mögött várják, hogy otthon maradjak, és megüresedjen a székem, és a fizetésem másé legyen. Napi 14 - 16 órákat dolgoztam. Közben a férjem dicsérte, milyen jó helyre költöztünk, sok a családos szomszéd. Örültem, hogy jó környezetben van és a gyerekeknek is van kivel játszaniuk.

Nem vettem észre, amit látnom kellett volna.

Mikor haza értem, üres volt a ház. A gyerekek aludtak, és a férjem is. Arra hivatkozott, hogy kimerült a két gyerek mellett.

Mikor már nagyobbak voltak a lányaim, megpróbáltam feldobni a házaséletünket, kivettem két hét szabadságot, és elvittem a férjemet nyaralni. Előtte rendszeresen tornáztam, a rendszeres ülőmunkában jó pár kilót felszedtem. A régi fürdőruhám nem jött rám. Észre sem vettem, hogy szétfolytam. A tervem az volt, hogy a tengerpart és csak mi. A gyerekeket a szüleimnél hagytuk. Szerettem volna azt megélni, ami a szüleim kis szobájában volt közöttünk. Teltek a napok, a tűz közöttünk éledezett, összebujtunk. A testiség mellett hiányzott, hogy beszélgessünk a férjemmel, de a gyerekeken kívül semmi más közös témánk nem akadt. Próbáltam itthon is a kedvében járni. Fűztem, menjünk el moziba, színházba. Elzárkózott. Én csak dolgozzak, nehogy a lányaink bármiben is hiányt szenvedjenek.

Néha átmentünk a szomszédokhoz, ez volt a kikapcsolódásunk hétvégenként. A férjem feltűnően otthonosan mozgott a szomszédoknál. Normálisnak gondoltam, a lányokkal gyakran átlátogattak egymáshoz, ahogy a szomszédok is a mi házunkba.

Az esték a nyaralás után is üres házzal fogadtak. A férjem aludt mire hazaértem.

Egyik este egy pohár borral a kezemben a telefonja csipogott, hogy le fog merülni, kezembe vettem, hogy töltőre teszem. Valamit megnyomhattam, az üzenetek nyíltak meg rajta, és az egyik szomszédnő nevével több sikamlós, érzelmes üzenet villódzott a szemem előtt. A dátumokat végig pörgettem, évek óta tartott közöttük a titkos viszony.    

Úristen, de vak voltam!

Ezért volt, hogy hozzám sem nyúlt, hogy idegenként éltünk egymás mellett, és minden, ami évek alatt kialakult, ennek a titkos kapcsolatnak a hozama volt.

A nő még csak nem is volt különösen csinos. Ma sem értem miért éppen ő.

A férjemet reggel kipenderítettem a házból, még mielőtt a lányaink felébredetek volna. Magyarázkodott, ígérgetett, hogy félreértettem az egészet, és ezt nem is neki akarta írni a nő. Ő csak megszánta, azért válaszolt neki. De ennél több nem történt közöttük. Miközben pakoltam be a férjem ruháit az éjszakai órákban, találtam rajta idegen hajszálat. Nem volt kétségem. Az üzenetek között szemet szúrt egy köszönő sor, amelyben egy nyakláncot köszönt meg a férjemnek, ami kiválóan passzol a szintén a férjemtől kapott fülbevalóhoz. Én napi 14 órázok, ő meg más nőnek vesz ékszert?! A leggyalázatosabb az volt, hogy a lányainkra hivatkozva csapolta meg a bankszámlánkat.

Undorodtam tőle.

Életemben először kényszer szabadságoltam magam. Idegösszeomlásom lett. Pszichológushoz jártam, és antidepresszánst szedtem.

A férjem üzenetekkel bombázott, hogy bocsássak meg neki. Eszem ágában sem volt! Aztán az ügyvédjét uszította rám. A ház árának a felét kérte. Az ügyvédem mindent elkövetett, hogy ne kapja meg a ház árának a felét, végül egy lakást vettem neki, megint hitellel. A szüleim sokat segítettek a lányaim nevelésében. Az ő támogatásuk nélkül nem is tudom mi lett volna velünk.

5 évig  kínlódtam, álmodtam a volt férjemmel, akitől sikerült elválnom. A pszichológus nem csökkentette a gyógyszer adagomat. A garázsom és a munkahelyem parkolója közötti utat bírtam megtenni autóval. Mindenhol féltem, rettegtem. Emberek közé nem jártam. A lányaimmal töltöttem minden szabadidőmet. Munkahelyemen kevesebbet vállaltam. A lányaim unszoltak, menjünk új ruhát venni, a régiek nagymamásak. Elvittek fodrászhoz, és új nőt varázsoltak belőlem.

Ők találtak rád, drága Kornélia. Tudom, meglepődtél, hogy a nagyobbik lányom hívott fel, és egyeztetett veled időpontot.

Talán másoknak tanulságul szolgál az én történetem. A férjem sikkasztott, megcsalt, én mégis a szépre emlékezem.

Ha nem kapom rajta, akkor ma nem lennék az a nő, aki mellette sosem lettem volna.

Kornélia, veled a terápia olyan szárnyalást hozott az életembe, amiről már lemondtam. A bennem kialakult űrt betöltötted. Hitet adtál, és erőt. Olyan lendülettel ragadtál ki az önsajnálatból, ami mai napig tart. Elhagytam a gyógyszert. A házamat átdekoráltattam, és általad, Kornélia, megtanultam élni.

A nagy nyomás alatt elfelejtettem, miért is tanultam, mi volt a célom. Amikor mindenem meg lett, bedarált maga alá a verkli.

Kornélia, életem végéig hálás leszek, hogy megmutattad azt az utat, amire vágytam, és amit most már a te segítségeddel megélek.   

Elmondhatom, Tóth Kornélia az a személy, aki valóban a segítségemre tudott lenni a legnagyobb bánatomat, a legmélyebb csalódottságomat feldolgozni, a házasságom érzelmi lezárásában a legjobb szakember, tanító.

Hálás vagyok:

Enikő 45 éves   

Sok helyen próbálkoztam, online fórumokon, és néhány hagyományos irodában. A bizalmam a férfiak iránt az utóbbi megtapasztalások hatására átalakult bizalmatlansággá. Szimpatikus volt, hogy nálatok a társkeresés mellett vannak tanácsadások is. A személyiség fejlesztő, önbizalom növelő konzultáció rám fért. Kiderült, hogy rosszul látom a világot, és magamat. A konzultációk előtt negatív képet tápláltam magam és a világ irányába. Elkezdtem tudatosítani a pozitív szemléletet. A konzultációk óta megélem a nőiségemet, a személyiségem jó oldalát emelem ki, nem a rosszra összepontosítok, hanem a jóra, a szépre. Egésznek érzem magam-magamban is. Zolival a találkozásunk ekkor történt az életemben. Nem támaszt, vigasztalást kerestem, és találtam benne, hanem társat, aki szeret, aki hagyja, hogy szeressem, és aki mellett tovább tudok fejlődni. Köszönöm, hogy megváltoztattad az életemet, és köszönöm az őszinteséged, hiszen nem volt könnyű elfogadnom, hogy a hiba az én szemléletemben van. G-nak is köszönöm a sok ráerősítést a konzultációkon.

K. SZ.

Nekem reménytelenül indult az élethelyzetem, amikor Kornéliáról egy ismerősömön keresztül eljutottam. Úgy voltam vele, nekem már mindegy. A válásom után, ami igen hosszadalmas tortúra volt, csak negatív tapasztalatokat szereztem, és már nem volt kedvem ismerkedni senkivel annyit csalódtam a férfiakban. Erőt vettem magamon, és úgy gondoltam, egy találkozást meg ér Kornéliával, veszíteni nem veszíthetek már semmit. A hangja a telefonon keresztül már megnyugtatott. A találkozás egy szép tágas szobában volt, ami kellemes meghitt meleg hangulatú volt. Ahogy beszélgettünk az tűnt fel, hogy kezdem máshogyan látni a dolgokat. Már nem olyan szürke, fekete fehér minden, hanem színesedik. Két órát beszélgettünk, a végére erősnek, és nőnek éreztem magam. Pár hét gondolkodás után beléptem társkereső tagnak, ami életem legjobb döntése volt. Teltek múltak a hónapok, egyszer kaptam a hírt, hogy szeretne velem találkozni és megismerkedni álnevén: Ákos. Tudtam, hogy ő nem az a fajta férfi lesz, mint akikkel a nagy betűs élet összehozott. Kornélia elmondta, itt korrekt, megbízható valóban független tagok vannak. Elegem volt az eltitkolt barátnőkből, és feleségekből. Jól éreztem, Ákos szeméből is láttam a jóságot, a becsületességet. Több évtizede nem éreztem azt, amit akkor ott abban a pár órás beszélgetésen Ákossal. A szívemet, lelkemet melegség töltötte el, bizalom, hit, emellett amit Ákos éreztetett velem: Nő vagyok. Örökké hálás leszek Kornéliának a biztatásért, az ébresztő gondolatért, a hasznos mondatokért, amiket az első találkozásunkkor mondott, az új gondolatkeltését, ami hitet adott hitetlen lelkemnek. Ákossal azóta már egy párt alkotunk, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen párom van, mint ő. Az életem sorsfordulata bekövetkezett, és most élem is az életemet, nem csak el vagyok, mint korábban. Másoknak is kívánom, leljék meg az utat a boldogságukhoz.

V. Rita

Szilvi vagyok, 39 éves, elvált, egy gyermekkel. Egyedül nevelem a gyermekemet és reggeltől estig dolgozom, elképzelhetetlen volt, hogy az iskola, az otthon, és a munkahely háromszögében társra leljek. 5 évvel ezelőtt váltam el a férjemtől, majd évekig a gyerek nevelése, és a komfortzónám újra építése töltötte ki az időmet. Néha majd megroppantam, eltört a mécses, sírtam, csendben a párnámba fúrva a fejemet. Két éve fogalmazódott meg bennem, ez így nem mehet tovább, társra van szükségem! Bele gondoltam, mit tudok nyújtani és mit várok el a másik féltől, milyen legyen külsőleg és belsőleg, tanulva a házasságomból. Mivel diplomás vagyok, kizárólag diplomás partner jöhetett szóba, mivel van gyermekem, csak olyan társkereső férfi lehet a társam, aki ezt elfogadja. A szemem előtt lebegett volt házasságom, a kezdeti szerelmes évek. Egyik este elkeseredettségemben és magányomban a net előtt ülve beírtam egy kereső szót, és több irodát adott ki a háló. Éjszakába nyúlóan olvastam át az irodák oldalait. Ezek után felkerestem a társközvetítő központot, mert úgy éreztem, hogy itt segíthetnek abban, hogy teljesen begyógyuljanak a sebeim, itt segítenek nekem abban, hogy új életet kezdjek. Telefonon egyeztettem időpontot az irodavezetővel, mivel vidéki vagyok, hét közben nem szerettem volna szabadságot kivenni, - nagyon kedves volt a telefon túloldalán a hölgy, - közölte: szombaton is jöhetek. A gyerekemet aznap reggel az osztálytársának anyukájával megbeszéltem, hogy aznap ő vigyáz rá. Így nyugodt voltam, és feljöttem Pestre, ahol Kornéliával több, mint 2 órán át beszélgettünk. Olyanokat kérdezett, amiket nehéz volt megválaszolnom. Átfogó kérdések hangzottak el. Attól tartottam, hogy gyermekes anyaként nem lesz férfi, aki elfogad gyerekkel együtt. Kornélia megnyugtatott. Szó szerint azt mondta: ebben a korban már normális, hogy gyermeke van egy nőnek. Erre a mondatra elmúlt bennem a félsz! Kiderült, hogy csak anya vagyok, nő nem. Az utóbbi években valóban a munka és a gyerek, persze a háztartás, ezek mellett nem fért más az időmbe. Saját magamra nem maradt időm. Aki szintén egyedül neveli a gyermekét ezt megérti. Házi feladatba kaptam a nőiességem újra megélését. Kezdtem magabiztos lenni, párhuzamosan a magammal való törődés elkezdte a férfiak figyelmét magamra irányítani, mint egy láthatatlan fonal. Rájöttem, a gyerekem nélkülem is el van 1-1 órát, el kell tudnom engednem őt. Aztán jött egy e-mail, egy tagajánlás. Nem tetszett, így kértem egy következő ajánlást. Idővel megérkezett. A leírásban éreztem én se tudtam volna jobban megfogalmazni! Vártam a találkozást. Izgultam. Mit vegyek fel, hogy viselkedjek? Évek óta nem randevúztam! Kornélia megnyugtatott, adott pár tippet. A szívem dobogott, majd kiugrott a helyéről, kamasz lánynak éreztem magam. A találkozó első perceiben nem tudtam uralkodni az arcizmaimon, vélhetően mosolyogtam. A hangja kellemesen csengett a fülembe. Próbáltam a Kornélia által adott témákról beszélni. Az idő elrepült, a vendéglátóhelyen már csak mi maradtunk. Fizetett, és egy darabig elkísért. Két puszival búcsúztunk, és a kérdéssel: hívhat e még? Néhány találkozó után kijelentkeztünk az irodából, az életünk gyorsan fordult velünk: összeköltöztünk, a gyermekemmel olyan, mintha a sajátja lenne. A párom gyermeke és az enyém közt csak 1 év van, így még egy testvért is kapott a fiam. Tökéletes társ! Köszönöm Tóth Kornéliának, amit értem tett. Ha ő nincs, soha nem találkozom a boldogságom másik felével!

K. Szilvia

Tisztelt Kornélia

Azt hittem így 30-on túl, hogy tisztában vagyok magammal. Az életem szokott mederben zajlott. Ambícióm alábbhagyott, a társkeresés nem működött, mindig mellé nyúltam. Vagy nekem lett elegem a kapcsolatból, vagy mikor elkezdtem mélyebben érezni, ott hagytak. Az italban kerestem vigaszt. A barátaim segítettek ki ebből az időszakból. Utána a sportba menekültem, és az egészséges életformában kerestem a boldogságomat. Társaságban nem is volt hiány, de a szívemet nem tudtam bele adni egy szimpatikusnak mondható lánynak sem. Aztán az egyik barátom hívta fel a figyelmemet a weblapra, azzal az ajánlással, hogy volt Kornélia előadásán, és ott nagyon jó gondolatokat hallott, amelyeket nekem is hallanom kellett volna, és ezek által kijönnék ebből a gödörből. Felhívtam Tóth Kornéliát, kértem egy időpontot. Azt mondta, 2 órás a beszélgetés időtartama. Ez meglepett. Én tudom, kit keresek, milyen társat, nem értettem, mivel fog eltelni 2 teljes óra?! Nagyon dekoratív hölgy Kornélia, így nem bántam, hogy 2 órát a társaságában leszek- emlékszem mai napig, amikor megláttam. Nem mertem utalni rá, de szívesen elhívtam volna egy kávéra. Most elárultam magam… Elővett egy kérdésekkel tele írt lapot, és elkezdődött a riport. Magamban kínosnak éreztem, hogy volt olyan rám vonatkozó kérdés, amire nem tudtam hirtelen a választ. Megizzasztott. Azt hittem egyenesben vagyok, és lelkileg is stabil. A testem jó állapota csak az egészségemet tükrözte, nem a lelkem békéjét. Ezen néhány négyszemközti beszélgetés által változtattunk.

Éreztem, hogy az önismeretem javul. Kezdtem az újabb kérdésekre könnyebben, és belülről fakadóan válaszolni. Az előző kapcsolataimat értékeltük, és a sebeim, a tévútjain elhalványultak. Közben a weblapon én már kinéztem egy lányt, és vele szerettem volna találkozni, őt megismerni. Az irodavezető össze hozta a találkozót. Én olyan határozottan mentem a találkozóra, hogy nekem ez a lány kell, hogy a nagy izgalomban végül a térdem megremegett. Beültünk a körúton egy cukrászdába, és elkezdtünk beszélgetni. Nem tudnám felidézni, miről beszéltünk. A lányt két nap múlva újra felhívtam, és hamar találkozót kértem tőle. alkata pont az esetem, sok azonosságot fedeztem fel bennünk. Kornélia felkészített, így könnyedén tudtam javasolni találkozó helyszíneket. A Dunán séta hajókáztunk, amikor megfogtam a kezét. Ő nem utasította el a közeledésem. Nem haboztam, rá kérdeztem, keres még tovább, vagy kipróbálja velem mit hoz az élet? Előre leszögeztem, hogy komoly kapcsolatot akarok. A válasza egyértelműen igen volt. Ez a lány ma már a feleségem. Most gyermeket tervezünk.

Köszönjük szépen, hogy segített megtalálnom a boldogságomat.

N. András

"Az életembe léptél, máról a holnap így lett más Veled" énekli Ákos egy dalban s ezt érzem én is a konzultációnk óta. Személyedben megismertem egy igazi nőies NŐT. Ami ritka manapság. Finom,kedves, elegáns,megfontolt ember vagy. Egy igazi példakép vagy, aki hitelesen képviseli a nőiességet. Veled rengeteg szép élményben volt részem, sok minden felelevenedett a konzultációkon, a szituációs gyakorlatok alatt, amiket a hosszú ideje tartó szingliségemben már régen elfeledtem. Magabiztosabban lépek ki az utcára, és észre veszem az elismerő pillantásokat. Nem kapom el a tekintetem, ki tudom élvezni az elismerést. Ha belépek egy helységbe, felfigyelnek rám, és ettől már nem jövök zavarba. Persze oda figyelek arra, mit mivel veszek fel, és hogy egy kis mosoly mindig feldobja az arcomat. Pozitív szemüvegen keresztül nézem a világot, és ahogy mondtad, ennek hatására a kapcsolatom a világgal is pozitív lett. Kívánok Neked minden szépet, jót az életben. Örülök, hogy megismerhettelek!!!

Üdvözlettel Balogh Ildikó